A fokföldi ibolyák története

A fokföldi ibolyák a „Csuporkafélék” (Gesneriaceae) családjába tartoznak. A magyar elnevezés kissé megtévesztő lehet, ugyanis nevükkel ellentétben ezek a növények nem Fokföldről  származnak, hanem Tanzánia északkeleti részéről. 1892-ben fedezték fel őket, és megtalálójuk, Walter von Saint-Paul-Illaire báró tiszteletére kapták a Saintpaulia nevet.

Forrás: wikipedia

A báró a felfedezett növényekből néhány mintapéldányt, és azok magvait hazaküldte Németországba. Egy év sem kellett hozzá, mire a német botanikus kertekbe küldött mintapéldányokból virágzó növények cseperedtek. Herman Wendland, a herrenhausen-i botanikus kert igazgatója az első példányt S. Ionantha-nak, „ibolya kinézetű virág”-nak nevezte.
A növények népszerűsége gyorsan nőtt, a századfordulóra már Európa szerte, számos üvegházban megtalálhatóak voltak a fokföldi ibolyák és hamarosan megkezdték a világhódító útjukat. A fokföldi ibolyákban rejlő üzleti lehetőségeket meglátván, egy kaliforniai kertészet 1927-ben magokat importált angol és német kertészetektől. Nem titkolt céljuk volt, hogy a nemesítésekkel könnyen eladható, új fajtákat hozzanak létre. A magokból közel 1000 db növényt állítottak elő, de csak a 10 legszebbnek ígérkezőt hagyták meg és nevezték el őket. Ezt a 10 fajtát 1936-ban mutatták be, és a későbbiekre nézve nagy jelentőséggel bírtak:
’Blue Boy’ és ’Sailor Boy’ (a német magokból nemesítve)
‘Admiral’, ‘Amethyst’, ‘Commodore’, ‘Mermaid’, ‘Neptune’, Norseman’, ‘No.32’ and ‘Viking’ (az angol magokból nemesítve)
Ez a 10 fajta volt a mai hibridek szülője. Hamarosan számos új hibrid került ki a nemesítők dolgos kezei alól. Az Egyesült Államokban és később világszerte is, nagyon hamar népszerűek lettek a fokföldi ibolyák és mára mintegy 18 ezer különböző fajta került regisztrálásra a nemzetközi szervezeteknél.

Fokföldi ibolya a természeteben Forrás: http://www.helsinki.fi/~korpelai/saintpaulia_grotei.jpg